Téli tavasz

Az elmúlt két hét kemény hidegei után, végre érkezett egy kis enyhülés. Mint sokan mások, mi is gyorsan kisétáltunk a városba, kiélvezni ezt a tavasziasnak érződő időt.

Az Erzsébet hídon átsétálva pedig a Döbrentei tér rejtett kis tortázójába, a Asztalkába tértünk be egy kis süteményre és kávéra. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, isteni torták vannak!

Reméljük, hogy hamarosan hosszabb időre is beköszönt a jó idő! :)



Jeges napfelkelte

Tegnap este úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a különleges északi időjárást és hajnalban kimegyek fotózni  valahova a városba.

Mivel korábban jártam már az északi sarkkör felett Finnországban, ezért volt egy kis tapasztalatom, hogy hogyan öltözködjek. Szerencsére az autó is beindult a második próbálkozásra, így időben ott lehettem a Rudas fürdő mellett, hogy aztán jó helyeket keressek a Gellért-hegy oldalában.

Nagyon szép volt, ahogy a várost elöntik a kéményekből kitörő gőzoszlopok. Szerencsére pont addigra értem a megfelelő helyre, mire a nap épp kibújt a felhők mögül és a zajló Duna felett elkezdte átvilágítani a gőzfelhőket.

Felejthetetlen élmény volt végignézni a napfelkeltét ebben a hideg időben és csak a lábam fagyott meg kicsit!

Miután hazajöttem és gyorsan feldolgoztam a képeket, egyet fel is töltöttem septiben a Pesten fotóztam facebook csoportba. Külön megtiszteltetés, hogy egy óra alatt több mint 3000 lájkot kaptam rá. Köszönöm mindenkinek!

UPDATE: Sok oldal átvette a képemet, így végül összesen több mint 35.000 embernek tetszett a képem, nem beszélve azokról, akik mondjuk az MTV időjárás-jelentésében, vagy más oldalakon látták. Nagy megtiszteltetés ez!

Mivel a képet azért csináltam, hogy mások is gyönyörködhessenek benne, ezért ezen a linken elérhetővé teszem nagy felbontásban, csak arra kérek mindenkit, hogy a nevem megjelölésével használja fel. https://1drv.ms/i/s!AqqOlCdep5E7gYsCXkb6ajiL2pWYaQ

A reggeli túra többi képe:



Metropol BlackBox

Kedd este a legendás nagyváradi Metropol Group zenekar immár hagyományosnak mondható Karácsony utáni koncertjén voltunk, ahol az új lemezüket, a Black Box-ot mutatták be. Mind a zenekar tagjai, mind a közönség életkorukat meghazudtolóan bulizták végig az estét. 


Karácsonyi vásár

Elkezdődtek az iskolában a gyakorlati órák. Első alkalommal egy igen hálás témát kaptunk, eléggé hálátlan időjárási körülmények között. A feladatunk az volt, hogy készítsünk a karácsonyi vásárról egy kb. 15 képből álló sorozatot. Ezt hoztam ki belőle.


Planespotting

Ezen a szeles téli délutánon a repülőtér felé vettük az utunkat, mert Linda testvére érkezését vártuk. Viszont úgy gondoltam, hogy ha már átmegyünk a város másik felére, akkor menjünk egy kicsit ki a 31R kifutópálya végéhez, ahol Nózi is tud a homokdűnék között futkosni és én is lencsevégre tudok kapni pár leszálló gépet. Az ötlet nem volt hiábavaló, mert nagyon szép fényeket produkált a szeles naplemente.



IT forum idén is

Idén is meghívást kaptam a Netacademia IT fórum nevű konferenciájára fényképezni. Sajnos a fényviszonyok most sem voltak közel az ideálishoz, sőt talán a Sugár mozi az eddigi legsötétebb helyszín volt, ahol fotóznom kellett. 





Őszi séta

Vasárnap a Lajos-forrás közelében található Vasas szakadékhoz vándorolt el a kis családunk. Ez egy igen érdekes, 50 méter hosszú sikátorszerű szurdok, ami a végén egy barlangban folytatódik. Sajnos a barlangba már nem volt merszünk lemászni, mert nagyon csúszós volt, de a séta nagyon szép helyeken vitt végig minket.




Mozgalmas hétvége

Izgalmasra sikerült ez a hétvégénk is! 

Szombaton lehetőségem adódott az egyik ismerősöm által kicsit a magasba emelkedni egy Cessnával és tenni egy rövid budakeszi és budapesti városnézést, ami közben persze kipróbáltam a légifotózást. Hát rá kellett jönnöm, hogy nem egy könnyű dolog. Nem figyeltem például arra, hogy délután a legpárásabb az idő, így eléggé ködösek lettek a fotóim. Hely se nagyon van a Cessnában, kisebb mint egy személyautó. Sajnos a házunkat csak messziről sikerült lefényképezni, mert kerülni kellett a lakott területeket, de az egyik képen azért ki lehet venni. 

Egyébként pont azt a gépet sikerült kifognom, ami pár hónapja az M1-M7 bevezetőn landolt. Izgalmas volt és megint rájöttem, hogy nagyon jó repülni! 

Még szombat este megérkezett az egyesületünk új szerzeménye, egy kocsifecskendő. Vasárnap ezt néztük meg, illetve az új kilátót a HHH tetején, amin majdnem hasonló magasságokba emelkedtünk mint a repülővel.

Ennyi fért bele az időbe. 


Buborékos fotózás

Anna kért meg, hogy csináljunk róla pár képet, ezért ismét tartottunk egy jó hangulatú fotózást, ahol a lányok nagyon élvezték a véletlenül megtalált buborékfújókat. Mindig kell valami különleges a fotózásra! Ja és persze Nózi sem maradhatott ki a buliból!



Az új jövevény

Múlt héten egy kiskutya érkezett a családba. Ez azért izgalmas a számomra, mert kiskutyát fotózni mindig kihívás. Olyan aranyosak, hogy az ember nem tudja megállni, hogy naponta ne csinálna legalább egy képet róla. Ezért minden nap kézbe veszem a gépemet és lövök párat a kis Nóziról.



Diplomaosztó

Tomi barátom hívott meg, hogy segítsek neki, az egyik magániskola diplomaosztójának a fotózásában. Nagyon élveztem a megmérettetést! Nézzétek meg az ő weboldalát is: http://tomipurger.format.com/


Múzeumok éjszakája Debrecenben

A éjszakai kirándulásunk első állomása a Debreceni Járműbiztosítási Igazgatságon volt, ahol egy különleges idegenvezetés keretei között betekintést kaphattunk a Vasút kulisszái mögé. Az első állomáson a balesetelhárító szert és felszereléseit mutatták be. Ők azok, akik kisiklásnál, ütközésnél riasztva vannak, hogy a mozdonyokat és a vagonokat a sínekre visszahelyezzék. Ezt követően betekintést nyerhettünk a tűzoltókészülékműhelybe, majd a csapat kapott egy körutazást a mozdonyfordítón. A további állomásokon magukba a szerelőműhelyekbe kaptunk bepillantást, láthattuk, hogy hol esztergálják a kerekeket és a túra végén két motorvonat vezetőfülkéjét is megnézhettük.

A vasúti járművek közelebbi megismerése után a Déry múzeum előtti térre vezetett utunk, ahol egy kellemes koncertet hallgattunk végig, a Balkán Fanatiktól.


Zsófi & Ádám -AMP-

Nagyon örülök neki, hogy ezen a nagyon aranyos kis családi esküvőn ott lehettem. Látszott, hogy mindenki nagyon élvezi a napot, főleg az ifjú pár! Gratulálok nekik! :)





Dánia - Második nap - Svédország - Malmö

Képek: Marci

Szöveg: Linda

Az első napon már gondosan előkészítettük a következőt,
hiszen a nulladik utunk a mindenhol megnézendő vasútállomásra vezetett. Itt én
spéciel elfogyasztottam a szabványárú és szabványminőségű McDonald’s-os
kávémat, Marci pedig kiélhette vonatok iránti szenvedélyes érdeklődését a
frekventált peronok mellett tovaszaladó szerelvények vizsgálatával. A
pályaudvaron nem hagytuk ki, hogy kidobjuk az ablakon Samuel 2 koronáját
(kemény kb. 85 ft) egy amúgy állati részletezett, csúcsszuper kis pályaudvar
makett minivonatának miniútjáért. Miniút helyett pórul jártunk, mert az
automata az érmét ugyan elnyelte, de a várt makettkörre hiába vártunk. Voltak
viszont más, igencsak flottul működő masinák is az állomáson: mégpedig a
jegyautomaták. A közlekedési lehetőségek skálája igen széles: 24 órás jegy,
zónajegy, egyszeri jegy és társaik vártak érinthető gombokként egymás alatt
sorakozva arra, hogy rájuk essen a választás. Már ezen az első napon
módszeresen utánajártunk, pontosan milyen jegy, mennyiért váltható, ha
Svédország, pontosabban Malmö felé vesszük az irányt.

A kirándulás kezdetekor a fentieknek hála már gyakorlott
kézzel választottunk jegyet és zarándokoltunk a megfelelő vágányra ahhoz a
vonathoz, mely a repülőtérre vitt bennünket. Itt átszállást követően már abban
a vasúti kocsiban találtuk magunkat, ami egyenesen Svédországig repített néhány
nem túl hosszúra nyújtott megálló után. A határnál lenhajú rendőrlány járta
végig a vonatot az útlevelek ellenőrzése céljából. Közben nekünk is módunk
nyílt arra, hogy egymás tacskókorban készült igazolványképein élcelődve
elnevetgéljük a várakozási időt.

Malmöbe érve szerencsére verőfényes, sőt, tűző napsütés várt
bennünket. Balszerencsénkre a mindig rendkívül jól felkészült Samuel unszolása
ellenére sem fogadtuk el a napkrémet mondván, ugyan, 18 fokban mit foghatnak
rajtunk ezek a gyenge északi napsugarak… Most, hámló képpel határozottan
állíthatjuk, igen vastagon írt homlokunkra a svéd napocska tolla. :)

Az állomás épületéből kilépve szembetűnő különbség a dán és
a svéd utca képében a járdák jelentőségét messze meghaladó bicikliutak- és a
különböző textúrájú felületeket borító graffitik hiánya volt. Az állomástól
rögtön az új negyed felé vettük az irányt, ahol újépítésű, és egyenként is (hát
még negyedként) szemkápráztatóan különleges társasházi épületek (a panelekre
asszociálni szigorúan tilos!) sora várt. Közöttük fajátékok itt-ott magányos,
néhol nyüzsgő szigetei, és végestelen-végig szupermodern és tiszta parkok
töltik ki a teret. Természetesen a szemlátomást épp hogy megépült fa-játszótéri
hintázás nem maradhatott el, majd a tisztánlátás végett az amúgy igen sűrűn
letett közWC-k soron következő darabját is ellenőriztem: papír, szappan,
tisztaság, villany, mindez úgy, hogy tőle 10 méterre kb. 35 gyerek és az őket
kísérő szülők zsivalya tanúskodott a terület látogatottságáról. Az N-edik
parkon, a 25. Marcitól kikönyörgött teraszfotón túl a Turning Torsoval találtuk
magunkat szemben. Az épület jó eséllyel az általam látott legeslegelső
felhőkarcoló, melyet a spanyol építész, Santiago Calatrava saját szobráról
mintázott. A torsoról készült képeket Instagramon is elismerő szavakkal
illették az épületfotózás ismeretlen szerelmesei. :)

Addigi ámuldozó csodálatomat csak betetőzte az a látvány,
ami a hiperstílusos skandináv társasházak védelméből kilépve a tengerparton markolt
belénk. Az imádott épületek, a különleges móló, a hullámzó tenger -rajta hajók
sora- és az Øresund híd (a Dániát Svédországgal összekötő híd) ölelésében
költöttük el műgonddal csomagolt szendvicseinket – lassan és desszerttel (kaneli
poula) lezárva, francia módra, ahogy Samuel tanította. Ejtőzés helyett a nem
túl messzi Technikai Múzeum felé bontottunk vitorlát. Ez már szinte hagyomány,
minden városban, ahol mostanában jártunk, tiszteletünket tettük a
technológiai/műszaki/közlekedési múzeumban. Legnagyobb meglepetésemre ráadásul
nem is csak Marci örömére. Ezek a kisgyerekek által sűrűn látogatott
ismeretterjesztő gócpontok dugig vannak interaktív, a szemlélőt felrázó
elemekkel, amibe felnőtt-gyerkőc egyaránt nagy élvezettel veti bele magát. Túl
azon, hogy ebben a múzeumban konkrétan egy igazi tengeralattjáróban tettünk
kirándulást (vérfagyasztó volt egyébként, klausztrofóbiások előnyben!), az
emeleti, világűrkutatással foglalkozó részben egy sötétszobában
világűrszimulátorban teszteltem a félelemreceptoraimat (nem tudom, miért nem
félnek egyesek az űrtől, de azok az egyesek meg azt nem értik, én miért félek).
Videójátékos kézi bigyóval vezérelt szimulátorral bejárhattuk a Tejutat és
zoomolhattunk ki-be a dermesztő sötétségből. Én ezt a munkát a fiúkra hagyva a
sarokban ülve meresztettem a szemem és gondolkodtam azon, hogy ebben a
viszonylatban, amibe most bepillantást nyertünk, milyen kicsiny is minden egyes
emberi probléma…

A múzeumot keresztbe-kasul bejártuk, majd hullafáradtan indultunk
el hazafelé földön-vízen, hídon-alagúton át. És miután teret-időt átszeltünk
ezen a napon, a Samuel zsebkendőnyi, zsúfolt szobájába lépve úgy éreztük, nem
is lelhetnénk nagyobb nyugalomra aznap este.


Using Format