This is the story behind Artem’s awsome sunrise engagement!
I started doing a unique Airbnb
experience earlier this year and had many guests over the summer. We saw some
special sunrises and photographed every one of them. But I couldn’t dream that
I would capture this kind of beautiful moments.
So Artem from Russia found me, and he had a
special plan. He wanted to propose to his beloved above the city just when the
sun got out from behind the horizon. Of course I was helping him, because it
seemed to be a nice idea, but I was a bit worried about the weather. Here in
Budapest in December we have a lot of overcast days, and without the shining
sun, the proposal wouldn’t be that nice.
We were constantly in
connection with Artem before the big day. We discussed everything and also
created plans B and C, just in case. He also asked for some extra: a little
bottle of champagne and a piece of gorgonzola to make it more fancy.
On the day before, the weather
forecast said 50% chance for rain, so we agreed that I would check the weather
cameras in the morning and decide if it was a go or a no go.
When I woke up at 5:30 on
Sunday, the forecast and the cameras showed some chance for a nice sunrise, so
I decided to go. I went to pick them up at the hotel and we drove up to the edge
of the forest. From there we had a 15 minute walk to the tower. As we were
walking I noticed that we had some nice reflections on the clouds, but I didn’t
see much from the trees.
At the top an awsome dawn was
waiting for us and just in a few minutes the sun started to rise. This was the
time for me to go down and set my drone up. The wind was blowing hard and it
was cold, but Artem kneeled down.
The timing was just perfect.
Anna said yes.
They seemed very happy and for
a couple of minutes they were just hugging on the top of the tower. To make it
more fancy, they had a glass of champagne and a piece of cheese in this lovely
December sunrise.
Later that day we had a little
photoshoot in the castle district and then we parted. I think – just like they
– I will never forget this day.
I don’t have too much time these days and I am feeling a bit guilty that I don’t post too often here. But please don’t hesitate and follow my feed on facebook or instagram in the meanime.
This morning we went out to see the sunrise with Gordon. The weather was warm and the wind not so strong, so I decided to walk up to the top of Nagy-Hárs-hegy. The 360 degree view from the Kaán Károly viewtower is always awsome!
Gordon came from California and he is just figured out that there are experiences on Airbnb as well, so he booked my tour and I think he was satisfied! :)
We got a new engine and of course we had to try it. It’s a four wheel drive, and this truck can transport water to areas which cannot be reached with normal ones.
Dóri and Roland are getting ready for their wedding now, but they wanted to have some awsome pictures from their hometown. That is why I choose this very touristic location in Budapest. And it’s always the best to shoot in the golden hour…
I have a nice little new equipment in my collection. With this, I can show you the world from a new angle, and this angle is high above us. Stayed tuned for more awsome aerial pictures!
The season has started. New couple and another awsome wedding. At Ági and Ádám’s wedding I really enjoyed the location. It was so suprising that there was this huge recreational resort in the middle of nowere. We could manage to find some really cool spots in it. I enjoyed it very much! Check of the pics below!
Last weekend we organized a reunion with my friends who I met in Helsinki when I was at on Erasmus. We usually meet every year and this time we went to Slovenia and Croatia. It was an awsome weekend with beautiful places!
Az eszközök és a védőruha is teljesen valódi, hiszen magam is részt veszek egy önkéntes tűzoltó egyesület munkájában. Innen is jött az ötlet, hogy csináljak egy tűzoltós fotózást. Virágot kértem fel erre, amit szívesen el is vállalt. Az eredményt ti is láthatjátok!
Magyarországon egyébként a régi szabályok szerint nem engedik a nőket tűzoltóként vonulni. Ennek ellenére akad néhány ellenpélda, mert például a kutyás kereső és a doktorszolgálatnál is vannak lányok, illetve az önkéntes tűzoltó egyesületekben is segíthetnek a tűzoltásban.
Finally, the Winter Wonderland arrived to my hometown as well! These conditions are my favorite, and also Nózi likes to play in the snow! She is an arctic dog!
Már a tavaszi expedíciónk alatt is gondoltam rá, hogy fogok írni egy rövid bejegyzést arról az autóról, ami körbevitt minket Norvégia távoli, fagyos vidékén. Az Arktisz-Expedíciónkról bővebben a blogomban visszalapozva olvashattok, vagy a Világutazón is megjelent egy rövidebb összefoglaló az élményeinkről.
Azért pár sorban leírom, hogy merre jártunk. A túrát Samuel Bloch fényképész barátommal találtuk ki, aki elsősorban a madarak lencsevégre kapásából brillírozik, éppen ezért a látogatásunk célja elsősorban az erre a néptelen vidékre százezres nagyságrendű egyedszámmal érkező sarkköri madarak fényképezése volt.Kalandozásaink tehát Európa egyik legkietlenebb és legzordabb vidékére, Norvégia északkeleti csücskébe, Finnmark megyébe vittek minket. Ezen a tájon néhol az évi átlaghőmérséklet a 10 Celsius fokot sem haladja meg, nem ritkák a hóviharok és az orkán erejű szél sem. Útvonalunk: Kirkenes - Melkefoss - Båtsfjord - vissza Vadsø- Vardø - vissza Vestre Jakobselv - Kirkenes. Az út során több mint 1000km-t tettünk meg, hiszen hatalmas távolságok vannak a jeges tundrán az egyes városok között.
Kirkenesbe érkeztünk tehát, ahol a rossz látási viszonyok miatt már a repülő is csak másodjára tudott landolni. Az autókölcsönző pultnál lezajló gyors papírmunka után kint könnyen megtaláltuk a csodajárgányunkat, egy Toyota Yarist! Úgy csillogott a frissen mosott autó a szakadó hóesésben, mint ha épp a szalonból gurult volna ki. A gyors körbejárás során hamar kiderült, hogy nem is valami egyszerű változatról van szó, hanem egy hybridről. Elsőre egy kicsit meglepett, hogy egy ilyen autót kínálnak egy olyan tájon, ahol van, hogy a júniusi középhőmérséklet nem haladja meg a 10 Celsius-fokot.
Ez volt tehát a járgányunk abban az egy hétben, amikor is beutaztuk a távoli észak vad tájait. Az expedíciónk kezdetén a Kirkenestől délre eső tajgára látogattunk el, persze hogy akkor, amikor az év legerősebb hóesése köszöntött a tájra. Szóval már az első pár napban bizonyítania kellett a Yarisnak. Az út, amin a szállásunként szolgáló husky kenelt elértük, természetesen egy jéggel borított mellékút volt, mint a környék legtöbb útja, amit a frissen leesett több mint 10, majd később 20 centi hó szépen beborított. Az autónk szöges gumival volt felszerelve, ami ezen a vidéken kötelező előírás és ami nélkül életveszélyes lenne a jeges utakon a közlekedés. Szerencsére a Yaris megbízhatóan rótta a kilométereket, ahol pedig volt egy kis megcsúszás, ott szépen korrigált az automatika.
A havas tajgát hátrahagyva a tundra kietlen és fagyos tájai felé vettük az irányt. Úti célunk Batsfjord halászfaluja majd pedig Vardo katonai városa volt. Ezek az eldugott települések olyyan világviszonylatban is különlegesnek számító ékes sarkköri madarak élőhelyei, mint a cifra pehelyréce, lunda vagy a személyes kedvencem az üstökös kárókatona. Nem meglepő, hogy utunk során több magunkhoz hasonló madárfotóssal is találkoztunk. Észak felé autóztunk tehát, aminek első szakasza főútvonalon vezetett, ami többnyire jégmentes volt, de az árnyékosabb helyeken azért a jégpáncél megmaradt. A szöges gumik miatt a száraz szakaszon az utazás kicsit hangosabb, de ezt kompenzálja az, hogy a jeges részeken is tartható a 100 km/h-s sebesség és még ilyenkor is stabilan fut a Yaris.
A távol eső településeket meglepő jeges hágókon kellett megközelíteni, ahol szinte állandóan viharos erősségű szél fújt, így a jeges útra hamar hótorlaszok kerültek. Ezeknek a szakaszoknak az elején hatalmas táblák informáltak az hókotrás napi menetrendjéről, hogy ha valaki nem meri megkockáztatni az utat, akkor a hókotrók mögött könnyen átjuthat.
De hiába az összes gyönyörű madár, az utazás fénypontja akkor is a sarki fény marad!
Az autót többnyire ECO módban használtuk, ami tapasztalatom szerint lassabb gyorsítást, tehát kevesebb erőt adott, de a jégen való közlekedés alapból finom gázadásokat és lassításokat követel meg, úgyhogy így talán könnyebben lehetett haladni a jégen, ahol egyébként a forgalom szinte a nullához közelített. Volt, hogy hosszú szakaszokon senkivel sem találkoztunk, maximum rénszarvasokkal. Az automata váltó is szépen tette a dolgát, illetve nagy segítség volt a hosszú kietlen szakaszokon a tempomat.
A körülményekhez képes nem rossz a fogyasztása
ECO mode ON
Sok féle autót vezettem már szerte Európában mindenféle útviszony között (pl. Lappföldön 2015 tavaszán, ahol éppenséggel szintén egy Yarist kaptam) és úgy gondolom, hogy szerencsénk volt, hogy egy ilyen strapabíró kis autót kaptunk társunkként a kirándulásunk során. Egy ilyen vidéken, ahol a segítség van, hogy több száz kilométerről érkezik, fontos a megbízhatóság. A kis Yaris megbízhatóan elvitt minket a legérdekesebb fészkelőhelyekhez és a vidék látványosságaihoz.
Újabb felfedezendő tájra érkeztem! A következő fél évben Szlovénia, azon belül is Sevnica környéke lesz lencsevégen. Próbálok majd minél több érdekességet bemutatni a területről, de azt hiszem, hogy a fő szenzáció itt is az utánozhatatlan dimbes-dombos táj.
Úgy döntöttünk, hogy mivel idehaza se híre, se hamva a téli fehérségnek, ezért az ünnepek előtt teszünk egy rövid kiruccanást az Alpok legszebb tájaira. Természetesen nem csalódtunk, csodálatos kirándulás volt. Az első nap még egy kis napsütés is meglepett minket, a végén pedig rákezdett a havazás, amiben majdnem el is akadtunk a 23%-os emelkedőn, de végül sikeresen elértük az autópályát.
Idén már második alkalommal fotóztam a Chillearrings karkötőit. A saját készítésű, egyedi ékszereket még karácsony előtt piacra akarta dobni Csilla, a készítőjük, így gyorsan még elkészültek a fotók, amik végül kikerültek a webshopba is.
Márton nap előestéjén immár hagyományosan lampionos felvonulást tartottak Budakeszin. Gondoltam egyet, és mivel ez a nap kicsit rólam is szól, eldöntöttem, lemegyek és megnézem, hogyan emlékeznek az óvodások és iskolások, valamint a szüleik Szent Mártonra, akiről tudjuk, hogy jóságáról és segítőkészségéről volt ismert. A liba azért kötődik ehhez a nagy naphoz, mert ez a Márton annyira szerény volt, hogy püspökké szentelése elől a libaólba menekült. De hiába, mert a libák hangos gágogásukkal árulták el hollétét, s így mégiscsak Tours püspökévé szentelték. A hagyományos lampionos felvonulás és vígadalom Budakeszi Város Német Önkormányzatának szervezése jóvoltából jöhetett létre.
Ha a cím miatt olvasod ezeket a sorokat, akkor lehet, hogy egy kicsit csalódott leszel. Móni, Attila és Borika családi fotózását tartottuk egy számomra még ismeretlen helyszínen. Székesfehérvár mellé, a Gaja patak partjára vittek, ahol igazán szép hangulatot varázsolt az ősz, és mivel ők imádják az őszt, ezért készítettünk néhány szép családi képet…..és akkor, a semmiből felbukkant egy medve!
Korán keltem, hogy felkerekedjek és a közeli Nagy-Hárs-hegy tetején nézzem meg a péntek ébredését. Az erdőben még korom sötétben kaptattunk felfele a Hárs-hegyre Nózikával közösen. A Kaán Károly-kilátó nyikorogva állt a hegy tetején a félhomályban. Kissé félelmetes ilyenkor az erdőben sétálni, de szerencsére Nózi bátran hatolt előre az erdőben. A kilátónál pedig ölbe vettem és felmásztunk a legfelső szintre.
Mint mindig, a kilátóban enyhe szél fújt, de nem volt vészesen hideg. Itt vártuk a hajnal hasadását.
Egy idő után Nózi kezdett fázni, így megkapta a kabátomat, hogy kényelmesebb legyen neki, én meg közben kattogtattam a párás napfelkeltében.
